A fogak színét a fog koronai részét képező szövetek határozzák meg. A természetes fogszínt különböző, külső (a fog felszíne felől ható) ill. belső (a fog szerkezetének megváltozása miatt kialakuló) tényezők befolyásolják.Külső elszíneződést okozhatnak:

• Ételek, italok (kávé, tea, vörösbor, kóla, ketchup)
• Dohányzás
• Nem megfelelő szájhigiéné
• Szájápolással kapcsolatos anyagok (pl. túlzott Corsodyl-használat)

Belső elszíneződések okai:

• Fogszuvasodás
• Trauma (ütés) miatt kialakuló fog-elhalás
• Gyökérkezelt fog
• Életkor előrehaladása
• Bizonyos gyógyszerek (pl. 12 éves kor előtt szedett tetracyclin-készítmények)
• Fluorózis (túlzott fluor-bevitel miatt)

A fogfehérítés célja:

A fogfehérítés legáltalánosabb javallata a páciens fogszínével kapcsolatos esztétikai igényének kielégítése. A fogfehérítéssel nem “hófehér”, hanem világos színű, természetes megjelenésű fogsor elérése a cél.

A fogfehérítéshez használt anyagok (oxidálószerek):

• Hidrogén-peroxid
• Karbamid-peroxid
• Nátrium-perborát
• Nátrium-perkarbonát

Az aktív hatóanyag az utóbbi három anyag esetében is a hidrogén-peroxid.

A fogfehérítés során a fogak színét kémiai úton változtatjuk meg. A fehérítés alapreakciója egy olyan folyamat, melyben a peroxid a fogakban lévő festékanyagot oldja.

Annak alapján, hogy a fogfehérítést hol végezzük, az eljárások feloszthatók két nagy csoportra:

• Rendelői fogfehérítés (a fogorvos végzi)
• Otthoni fogfehérítés (a fogorvos irányításával a páciens végzi)

Amit még a fogfehérítésről tudni kell

A fogfehérítő szerek természetesen csak a természetes foganyagot fehérítik ki, a fogpótlásokat, töméseket nem. Ezért gyakori az a “mellékhatás”, hogy a fogak kifehérednek, ehhez képest a tömések “sárgák” maradnak. Ilyenkor ajánlatos ezeket a töméseket kicseréltetni, illetve a fogpótlásokat a fehérítés után elkészíttetni.

A TÚLZÁSBA VITT FOGFEHÉRÍTÉS KÁROS! Ilyenkor a fog szövetei károsodnak, a fog már nem fehéredik tovább, hanem üvegszerűvé válik. A fogorvos irányítása alatt történő fehérítő eljárás azonban tökéletesen biztonságos, az eredmény pedig garantált.

Az otthoni kezelés lényege, hogy a páciens a fehérítőanyagot egy, a fogaira pontosan illeszkedő műanyag sín segítségével helyezi fel. Az otthoni fehérítéssel a hatás lassabban érhető el, de költsége alacsonyabb, és jóval kevesebb a fogorvosi székben eltöltött idő. Annak ellenére, hogy a páciens otthon végzi a fehérítést, ez a módszer is a fogorvosi rendelőben kezdődik (lenyomatvétellel és sínkészítéssel), és a kezelés megkezdése után is meg kell jelenni a fogorvosnál, kontroll céljából. Ezt a fehérítési módszert, szokás “éjszakai fogfehérítés”-nek is nevezni, mert a szükséges behatásidő (ameddig a sínt kell viselni kb. 8óra) csak éjjel áll a betegek rendelkezésére. Jelenleg 15-20% -os ADC (made in USA) anyagokat használunk. Mivel a beteggel nem találkozunk naponta, sajnos előfordulhat túlfehérítés (tejüvegszerű fehéredés), foltos túlfehéredés (rikító fehér foltok). De ezektől nem kell tartani, ha a beteg nap mint nap ellenőrzi fogait és konzultál orvosával. Mivel az orvos számára nem jelent nagy anyagi befektetést (mint a gépi fehérítés esetén), kedvező árfekvése miatt ma az egyik legkedveltebb fogfehérítési módszer.

A rendelői fogfehérítést különböző csoportokra oszthatjuk:

• Kémiai fogfehérítés (a fog felszínére magas koncentrációjú oxidálószer kerül)
• Hőaktivált fogfehérítés (felmelegített oxidálószert helyeznek a fogfelszínre)
• Fényaktivált fogfehérítés (fényforrás alkalmazásával növeljük a fogra helyezett oxidálószer hatékonyságát; a fényforrás lehet halogénlámpa, LED-lámpa vagy magas fényű plazmaív- ill. lézerlámpa)
• Ultraszonikus fogfehérítés (SoniWhite készülék és alacsony koncentrációjú hidrogén-peroxid segítségével történik a fehérítés)

Ezek a fehérítési módszerek nagy előnye a látványos, gyors fogfehérítés. Sok esetben az otthoni fehérítés nehézkes kényelmetlen (különböző fóbiák miatt sokszor lehetetlen), és a rendszertelen életet élők számára az idő hiánya is akadály lehet. Nagyon hatásosan, természetes fogakat eredményez. De az orvos számára jelentős anyagi befektetés miatt árfekvése magasabb mint az otthoni fogfehérítőké, ezért kevésbé elterjedt fehérítési módszer. A rendelői fogfehérítésben a lámpás fogfehérítés nyert teret elsősorban. De később a kisebb nagyobb kellemetlenségek miatt kifejlesztették az ultrahangos fogfehérítést (SoniWhite).

Az elhalt, gyökérkezelt fogak idővel elszíneződhetnek, és ez esztétikai problémát okozhat. Amennyiben a szomszédos fogak színe megfelelő a páciens számára, akkor csak az elszíneződött fog fehérítése indokolt. Ilyen esetekben külső és belső fogfehérítést alkalmazhatunk.A belső fehérítési eljárás alkalmával, a fogbélkamra felől történik a kezelés. A fogat rágó vagy hátsó (nem látható) felszínén megfúrjuk és a kitisztított gyökérkezelt fog belsejébe tesszük a fehérítő anyagot és ezt tömőanyaggal zárjuk. A kívánt fehéredés eléréséig rendszeresen cserélgetjük a fehérítőanyagot.

A külső fogfehérítés alkalmával a gyökérkezelt fog körül egy védő anyaggal vonjuk be az ínyt. A fog külső felszínére kenjük fel a fehérítő anyagot egy rövid időre. A kezelés időtartama alatt a szájat nyitva kell tartani. Ez követően csak az íny védőt kell eltávolítani.

Mindkét eljárás során oxidálószert (hidrogén-peroxidot) használunk, melyet a rendelői eljárás során fénnyel vagy hővel aktiválunk, a “belső” módszer szerint pedig az alacsony töménységű oxidálószer a fogbélkamrában marad, és akár több napon keresztül kifejti hatását. Majd a kifehérített fogat a megfelelő színnel betömjük.